15:15 és a három bagoly

Eredetileg a Londoni írásommal szerettem volna folytatni, de nem vagyok elégedett vele, így az még itt hever élesítetlenül.
Ez csak egy rövid bejegyzés arról, hogy mi is van közelítőleg 1/4 4-kor - persze nem mindig, de mondjuk 3-szor egy héten és mi az a 3 bagoly, ami nem biztos, hogy három és nem is bagoly ráadásul.

Mivel Misi iskolája nagyjából 5 perc gyalogút az épülettől, ahol dolgozom es ő 1/4 4-kor végez általában, így egy nagyon kellemes napi rutinom alakult ki, hogy kedvemtől függően, 3 óra es 3:10 között kilépek, elsétálok érte, várok rá vagy éppen már jön ki, aztán visszasétálunk a campusba, felülök vele a V1-es buszra, hogy ne egyedül szálljon fel, leszállok a következő épületnél, felhívom Annát, hogy már buszozik Misi és megyek vissza dolgozni.
Sokszor vagyok fáradt bent, néha nem annyira jó, ilyenkor nagyon jót tesz Misi elé menni, megkérdezni, hogy milyen volt a napja, kicsit beszélgetni vele.
Nem mintha túl sokat megtudnék, mivel az általános kérdésre azt szokta válaszolni, hogy "mindenféle" vagy "minden jó". De azért néha valamit kiszedek belőle.

A buszmegállóból néha megszámoljuk, hogy hány Mini Morris-t látunk a parkolóban, ha nagyon éhes vagyok, akkor megeszem az egyik meghagyott szendvicsét.

 Egyszer, amikor érte mentem, akkor vettem észre az egyik épület tetején egy baglyot. Nem voltam biztos benne, de ott ült, az alakja nagyon baglyos volt, de olyan mozdulatlanul gubbasztott, hogy a második gondolatom az volt, hogy esetleg csak egy kéményt vagy szellőzőnyílást vél a képzeletem bagolynak.

Van két magyar lány, akik olykor-olykor előfordulnak itt a Newbury-i Campusban. Néha együtt ebédelünk. Egy ilyen ebéd után, egyikükkel kint beszélgettem a napon, amikor felnéztem a kantin melletti épület tetejére es ott volt a bagoly (korábban egy másik épületen láttam). Mutattam Orsinak, aki szintén nem tudta eldönteni mi lehet az. Kicsit körülnéztem es láttam még egyet egy másik épületen, aztán 1/4 4-kor egy harmadikat is talán. Ott ültek mozdulatlanul.

Egy-két nappal később együtt ebédeltem egy francia kollégámmal, aki sok éve dolgozik már itt és megkérdeztem, hogy látta-e már ő is a baglyokat. Mondta, hogy igen, ezek szobrok, a galambok ellen teszik ki őket a tetőre, időnként arrébb mozdítják, hogy ne mindig ugyanott üljenek.

Néhány hét óta kedden es szerdán Misinek külön angolja van. 3/4 4-kor végez, így Anna es Andris mennek érte. Ezért van az, hogy most már csak a hétfő, csütörtök és a péntek az, amikor kimegyek érte. Amióta megvan Misi telefonja, azóta nem kell amiatt sem izgulnunk, hogy lerobban valahol a busz vagy véletlenül rossz helyen száll le.

Everything in its right place.