London egyedül

Mikor Annáék két hete hazamentek, majdnem biztos voltam benne, hogy maximum Readingig megyek el. Az Olimpia miatt jobb elkerülni Londont. 

Aztán otthon is sorban jelentek meg a cikkek, itt is olvastam, hogy nem hogy zsúfoltság nincs, de a szokásosnál jóval kevesebben érkeztek a turisták, a polgármester hatására meg aki tehette most ment el nyaralni a Londoniak közül.

Előző héten tényleg csak Readingben voltam, de így egyedül nem volt túl érdekes. Annak idején épp eleget láttam belőle, amikor eljöttünk gyerekestül. Most újdonság csak egy Oxfam könyvesbolt volt, ami tetszett.

Oxfam van egyébként itt is Newburyben, az egyetlen Charity ahol külön vannak választva a képregények, ha nem is nagy a választék. Readingben egy jóval nagyobb van, sőt van nem messze tőle egy Oxfam Music is. Aztán egy hasonló nagyságút találtam még tegnap is Portobello Road-on.

Szóval még pénteken megvettem a jegyem egy daycard-dal  kiegészítve, aztán meglepően könnyedén el is értem a kinézett vonatot. 9:53-kor indult és ¾ 11-re már a Paddington-on voltam. Az utitervem Notting Hill és Bloomsbury volt.

Ez most egy beszámoló Anna számára, hogy lássa miről maradt le.

I. Notting Hill

Az útvonalam Notting Hillben

Rögtön metróra pattantam és a zöld (District) vagy sárgával (Circle) elmentem a Notting Hill Gate-ig.

A Pembridge Gardens felé indultam, ami a szokásos szép, gazdag környék, amilyet például a Paddington és Hyde Park között, a Westminsterben vagy Kensigtonban is láttunk. 

Pembridge Gardens

Kicsit visszakanyarodtam és máris ott voltam a Portobello Road-nál. Ez egy hosszú út, teli árusokkal. Kicsit bolhapiac, kicsit piac. Pénzérméket, porcelánt, gázmaszkokat, krikett felszerelést, rugby labdát, ezüst étkészletet, plakátokat és minden egyéb kacatot lehet venni a mozgó árusoktól és a boltokból. Na, itt tömeg volt, de nem elviselhetetlen.

A Portobello Road eleje

Láttam néhány mutatványost is, akik annyira nem voltak izgalmasak, viszont képen látható együttes nagyon jól nézett ki. Nem játszottak rosszul, de a kinézetük ragadott meg leginkább.

Utcazene

 Ahogy haladtam észak felé, az ócskás rész helyett egyre inkább hagyományos piac jellege lett az utcának, a turisták is ritkultak.

Mint Párizsban

Tetszettek a színes házak, és főleg a délebbi rész környéke is nagyon barátságos volt. Az északi részen azért már mállott a vakolat a házakról és látszódott, hogy kevésbé felkapott környék. Az volt az érzésem, hogy ide szorultak vissza a karibiak.

egy barátságos mellékutca

II. Bloomsbury

Közelítő útvonalam Bloomsburybe

Ezen a környéken nem jártam még. Keletre van a Regent's Parktól, északra a Soho-tól. A Ladbroke Grove-nál szálltam fel a metróra Notting Hillnél és mivel nem akartam sokat metrózni, ezért a Great Portland Street-nél szálltam le, ami az észak-nyugati csücske ennek a negyednek, amit Bloomsburynek hívnak.

Nem volt rossz, de nem is volt annyira érdekes, mint vártam. Na, itt tényleg senki nem volt. Voltak utcák, ahol egyedül bolyongtam vagy csak néhány járókelő lézengett.

Üres terek

Erre van a University College London és emiatt néhány legendás könyvesbolt is, a Russell Square sarkán van egy gyönyörű hotel és itt van a British Museum is.

Hotel Russell

A Russell Square-en kívül persze van egy csomó apró, barátságos park is. Nem rossz környék ez sem.

Queen Square Park and Garden

A végén kijutottam a New Oxford Streetre és onnan már jött a Soho.

Kezdődik a Soho

Itt szokás szerint bementem a Forgotten Planetbe, ami egy kihagyhatatlan bolt mindenkinek. Most először voltam itt a gyerekek nélkül.

Végül mivel elég sok időm volt, innen már elgyalogoltam a Paddingtonig, csak egy kávéra álltam meg valahol. Az útvonalam most Soho, Mayfair, Hyde Park volt. Ez elég hosszú út, de az idő szép volt, jó volt sétálni.

Ezen a részen azért elég sok embert láttam. A Regent Street kicsit ritkásabb volt, de a Hyde parkban még soha nem láttam akkora tömeget, mint aznap.

Regent Street - kisebb tömeg

A ¼ 7-es vonattal indultam haza. Antonioval találkoztam ½ 8-kor a Market Place-en. Beültünk az egyik Pub-ba enni-inni. A TV-ben láttuk, hogy az angol foci csapat kiesett. Sebaj, a lényeg, hogy egészség legyen!

Zene rovat -Venus

A gép előtt ültem, olvasgattam, amikor a háttérben a TV-ből meghallottam a Grand Design egyik zenéjét. Ez közvetlenül a Come Dine with Me után szokott lenni, amit bár már kicsit kevésbé lelkesen mint néhány hete, de azért nézünk.
De egyelőre nem a TV műsorokról szeretnék írni!

Tehát közben a gyerekek is beszélgettek, zavarták, hogy kivegyem mi is a zene, így egy másik szám jutott az eszembe.

Először gondolkodnom kellett, annyi jött elő, hogy „She’s got it”, aztán elég gyorsan eljutottam odáig, hogy Venus. Rászántam egy kis időt a keresgélélsre, íme.

Meglepő, de nekem is csak az jutott eszembe, hogy a 80-as években a Bananarama játszotta és nem is tudtam az eredeti előadókról.

A Schoking Blue egy holland együttes egy szép magyaros nevű énekesnővel. 1969-ben hatalmasat taroltak ezzel a számmal. Tényleg ütős a szám, erre mondják azt, hogy cool, egy jó csomó reklámból emlékszem rá.

A fenti jó kis csajszi - Veres Mariska - így néz ki majdnem 40 évvel később:

Ami pluszban felkeltette az érdeklődésemet, hogy mi lehetett a Big3 The Banjo Song-jával, ami 1963-as, hogy 6 évvel később más néven más előadóval így befutott. És mit szóltak a hollandokhoz, beleegyeztek?

Érdemes meghallgatni:

Aztán erre is gyorsan megszületett a válasz egy másik blogból (http://learning2share.blogspot.co.uk/2007/04/venus-by-shocking-blue.html):

Néhány éve Leo Blokhuis a holland TV-ben megkérdezte erről Robbie Van Leeuwen-t a Venus „szerzőjét”, aki nagyon zavarba jött és beismerte, hogy igen inspirálólag hatott rá a Big3. Ha jól értettem körülbelül az a helyzet volt, ami a Bergendyékkel, akik tényleg nem gondolhatták, hogy valamikor lesz majd egy internet...

Bár ez a két eset egyértelműen a lopás kategória, inspiráció vagy véletlen gyakran előfordulhat. Példaként ez a két szám, amihez oda kell figyelni tényleg:

(A Radiohead 1:18 után kezd igazán Beatles lenni.)

És ezek után persze stílusos lenne, ha nem jelölném meg a forrásomat, de mivel igen szórakoztató oldalon találtam, nem akarok megfosztani senkit a további tallózástól:

http://www.whosampled.com/sample/view/25898/Radiohead-Karma%20Police_The%20Beatles-Sexy%20Sadie/

Befejezésként meg egy másik kategória, amit megjelölten használtak hangmintának, és az újabb illetve az eredeti változat is nagyon jól sikerült. Most csak az eredeti:

15:15 és a három bagoly

Eredetileg a Londoni írásommal szerettem volna folytatni, de nem vagyok elégedett vele, így az még itt hever élesítetlenül.
Ez csak egy rövid bejegyzés arról, hogy mi is van közelítőleg 1/4 4-kor - persze nem mindig, de mondjuk 3-szor egy héten és mi az a 3 bagoly, ami nem biztos, hogy három és nem is bagoly ráadásul.

Mivel Misi iskolája nagyjából 5 perc gyalogút az épülettől, ahol dolgozom es ő 1/4 4-kor végez általában, így egy nagyon kellemes napi rutinom alakult ki, hogy kedvemtől függően, 3 óra es 3:10 között kilépek, elsétálok érte, várok rá vagy éppen már jön ki, aztán visszasétálunk a campusba, felülök vele a V1-es buszra, hogy ne egyedül szálljon fel, leszállok a következő épületnél, felhívom Annát, hogy már buszozik Misi és megyek vissza dolgozni.
Sokszor vagyok fáradt bent, néha nem annyira jó, ilyenkor nagyon jót tesz Misi elé menni, megkérdezni, hogy milyen volt a napja, kicsit beszélgetni vele.
Nem mintha túl sokat megtudnék, mivel az általános kérdésre azt szokta válaszolni, hogy "mindenféle" vagy "minden jó". De azért néha valamit kiszedek belőle.

A buszmegállóból néha megszámoljuk, hogy hány Mini Morris-t látunk a parkolóban, ha nagyon éhes vagyok, akkor megeszem az egyik meghagyott szendvicsét.

 Egyszer, amikor érte mentem, akkor vettem észre az egyik épület tetején egy baglyot. Nem voltam biztos benne, de ott ült, az alakja nagyon baglyos volt, de olyan mozdulatlanul gubbasztott, hogy a második gondolatom az volt, hogy esetleg csak egy kéményt vagy szellőzőnyílást vél a képzeletem bagolynak.

Van két magyar lány, akik olykor-olykor előfordulnak itt a Newbury-i Campusban. Néha együtt ebédelünk. Egy ilyen ebéd után, egyikükkel kint beszélgettem a napon, amikor felnéztem a kantin melletti épület tetejére es ott volt a bagoly (korábban egy másik épületen láttam). Mutattam Orsinak, aki szintén nem tudta eldönteni mi lehet az. Kicsit körülnéztem es láttam még egyet egy másik épületen, aztán 1/4 4-kor egy harmadikat is talán. Ott ültek mozdulatlanul.

Egy-két nappal később együtt ebédeltem egy francia kollégámmal, aki sok éve dolgozik már itt és megkérdeztem, hogy látta-e már ő is a baglyokat. Mondta, hogy igen, ezek szobrok, a galambok ellen teszik ki őket a tetőre, időnként arrébb mozdítják, hogy ne mindig ugyanott üljenek.

Néhány hét óta kedden es szerdán Misinek külön angolja van. 3/4 4-kor végez, így Anna es Andris mennek érte. Ezért van az, hogy most már csak a hétfő, csütörtök és a péntek az, amikor kimegyek érte. Amióta megvan Misi telefonja, azóta nem kell amiatt sem izgulnunk, hogy lerobban valahol a busz vagy véletlenül rossz helyen száll le.

Everything in its right place.

A házunk I.

Kifejezetten szeretem a házunkat.

Jó itthon lenni. Szeretek az ágyamban aludni, kávét készíteni a konyhában, olvasni a wc-n, TV-t nézni a nappaliban, enni az étkezőben.

Amikor kiválasztottam, hogy melyik házat béreljük, egyedül voltam még Angliában. Volt egy másik lehetőség is, az is nagyon tetszett, csak kicsit nagyobb volt mint ami kellett, meg drágább is 150 fonttal havonta.

Ez tehát kisebb, de azért 3 hálószoba meg kis hátsókert. Kicsit nyugodtabb környék, bár a másik elegánsabb volt, közel a Kennet Channelhez.

Tetszett tehát a ház, lefoglalóztam, Annának is meg tudtam mutatni, amikor november végén itt járt.

Tipikus angol sorház, de már tavaszi fényben

Na, aztán sok hülyeséget és bosszantó dolgot lehetett találni itt, ami beköltözés után jött elő.

Tehát, amikor december 8-án kiléptem Margaret házából Basingstoke-ban, egyszerre voltam nagyon boldog, hogy otthagyom Basingstoke-ot és aggódtam is egyben, hogy mi lesz az új házban. Meg volt a tervem, hogy mit kell rögtön bevásárolnom, de azért kicsit tartottam, hogy minden rendben lesz-e.

Az elején a fűtéssel rögtön meggyűlt a bajom. Nem sikerült beindítanom. Szóltam az ügynökségnek. Ki is jött az egyik fickó és együtt kb. fél óra alatt megtaláltuk a ház agyát, azaz egy időzítő kapcsolót, amivel be lehetett állítani a fűtést meg a meleg vizet, hogy melyik nap, mikor kapcsoljon be. Na, ez volt kiiktatva, de amint elindítottuk, lett fűtés és meleg víz is.

A következő volt, hogy szokásom szerint mindent lecsekkoltam és észrevettem, hogy csöpög egy kicsit két radiátor. Emiatt is szóltam az ügynökségnek – minden ilyet velük kell intézni a szerződés szerint. Hát, erre másfél hónapot kellett várni, hogy megcsinálják.

És akkor a kisebb-nagyobb bosszantó dolgok (jó részük helyi sajátosság):

• Hideg-meleg víz külön – úristen, itt mikor ismerték meg a keverő csap fogalmát? (válasz)
  Ez volt az eddigi hoteljeimben és Basingstoke-ban. Mondjuk, amikor Annával novemberben egy panzióban laktam, ott megoldották ezt egy házi keveréssel, ami a meleg és hideg vizet úgy vezette egybe egy csőbe, hogy nem volt ideje összekeveredni, így egyszerre égettet és volt hideg, amikor hajat próbáltam mosni vele.

• Szőnyegpadló a WC-ben és a fürdőben. Azért így nehéz a penészedést elkerülni és a kifröccsenő folyadékok sem tüntethetőek el olyan hatékonyan.

• Nincs konnektor a fürdőben. Rettegnek az áramütéstől, még a fürdő villanykapcsolója is zsinóros. A mosógép pedig a konyhában van (így a szennyes kosár is).

• A WC lehúzó. Külön technikát kell megtanulni, hogy sikerüljön lehúzni.

Ez eddig csak egy tipikus angol ház. Ami nálunk még különleges:

• az a WC tartály, illetve a víz útja a csatorna felé a kagylóban. Valahogy úgy van megoldva, hogy elsőre minden nem tud lemenni. Jobb esetben csak egy kis papír marad, minden esetre így új ismerősöket nem lehet meghívni, mert nagyon kínosan éreznék magukat.

• A fűtés hangja. Lentről először azt hittem, hogy a szomszédban porszívóznak. Az első napokban állandóan fel is ébredtem rá. Most már megszoktam azért a hangját.

Érdekes szagot éreztem a konyhában is, rögtön az elején. Néha nem tudom hová tenni a szagokat elsőre.Csak éreztem, hogy ez nem jó. Gondolkodtam, hogy talán ázott dohány, de aztán rájöttem mi az. Itt macskát tartottak, ami ide-oda spriccelgetett és nem sikerült eltűntetni mindenhonnan a szagokat.

Bár nem szokásom, de dupla súrolást rendeztem az első napokban, és még így is maradt Annának is takarítanivalója elég.

Az első hétvégémen nagyon elégedett voltam. Felébredtem a hálószobában. Besütött a nap. Enyém volt a ház. Nem kellett halknak lennem. Lementem a konyhába és készítettem egy angol reggelit a hűtőmből, amiben csak az én ételeim voltak.

Boltok

Néhány kollégámmal beszélgettünk még talán ősszel: mit hol érdemes vásárolni, melyik mennyire drága, melyik bolt jobb, melyik tré.

Amikor Daniéknál voltam Yorkban, ott is előjött ez a téma és akkor vontam le azt a tanulságot, hogy az angol sznobizmus bizony egy létező jelenség.

A lista elég egyértelmű és a felsorolt láncok valószínűleg eléggé lefedik az élelmiszerboltok nagy részét. Olyanok maradnak csak ki, mint a Morrisons (elég alacsony a riszpektje) vagy a Spar (azt meg csak Londonban láttam), meg persze a kis boltocskák, boltláncok.

1. Tehát az ügyvédek, orvosok és középvezetők boltja a Waitrose. Bent a cégnél is szeretnek Waitrose-os bevásárlószatyrokkal villogni. Mi még nem voltunk benne, kicsit messze van tőlünk, a Speen környékén. Azért a legközelebbi Goldwell parki sétakor megpróbálok bemenni Annával, hogy meglássam, hogy mi is a titkaJ

 

2. Második helyen van a Marks and Spencer, ami Magyarországtól eltérően elsősorban élelmiszer bolt, bár ahova mi járunk, ott ruhák is vannak az emeleten. Kétség kívül, kicsit elegánsabb, szebben elrendezettek a polcok.  A saját márkák sem a legalacsonyabb árfekvésűek, kifejezetten szépek. Ja igen, magyar bort csak itt találtam (Neszmélyi fehér és rosé).

 

3. helyen a Sainsbury's van. Ez a mi boltunk, itt költjük el a keresetem nagy részét. Nagy hodály, de gusztusos és a nagyon olcsótól a delikáteszig minden megvan. Kb. 10 percre van tőlünk és minden hónapban kapok 150 fontnyi ott elkölthető vouchert. Kipróbáltuk már a házhozszállítást is, teljesen oks.

 

4. a Tesco, alig lemaradva. Nagy különbséget nem látok a Sainsbury's és közötte. Messze nem olyan rossz a híre, mint otthon. Bár a házinénim azért kikelt ellene, mert olcsóért vásárolják fel a parasztok tejét. A főutcán levő kicsi Tesco Metroba jártam elég sokat ősszel a buszpályaudvar felé, és beugrottam mindig egy kis édességért.

5. Az ASDA sokak szerint a pokol. Itt Newburyben nincs, egyszer voltam bent Southamptonban, amikor a NINO-t intéztem. Sokan voltak bent, nagy volt és talán tényleg olcsóbb. Daniék onnan rendelnek.

 

6-7. A német diszkontok – Aldi, Lidl. Azért valljuk be, otthon sem élményekért járunk oda. Itt érezni mit jelent az, hogy hard diszkont. Newburyben a Lidl-lel lehet nosztalgiázni. Hasonlít az otthonira, sok ugyanolyan termék van, de van azért egykét brit specifikus cucc itt: Cadbury, különféle Ale-ek és talán szendvics is.

 

8. Iceland. A fagyasztott kaják boltja. Csak azért kerül ilyen hátulra, mert szinte csak mirelitet lehet itt kapni. Azért van egy kis rész, ahol van a szokásos "britek mindennapi eledele" részleg: sör, szendvics, sajt, tej, konzerv.

Szerintem innen szerzik be a Corasok a nagyon jól kinézőfagyasztott cuccaik egy részét, amiket onnan lehet felismerni, hogy egy nagy 1fontos van átragasztva egy nagy 600 forintos matricával.

 

Ami biztos: elég jó minőségű dolgokat lehet mindenhol venni. Hatalmas a kínálat. Majd egy következőben leírom, hogy milyen ételeket eszünk és miket ehetnénk. Arról is írok, hogy mit nehéz itt beszerezni, mit érdemes hozatni az otthonról látogatókkal.

Basingstoke

2001 UK census	Basingstoke and Deane
Total population	152,573
Population density	2.41
White British	96.6%
Asian	1.2%
Mixed race	1.0%
Christian	74.0%
No religion	17.0%
Good health	74.3%
Employed full time	51.0%
Owner Occupier with mortgage or loan	48.7%
Travelling less than 10 kilometres (6.2 mi) to work	64.2%

Ez az a város, amit nem szeretek. Anna meg szereti. Ami miatt ő szereti, én is szeretném, de az a 3 nap, amit együtt töltöttünk ott egy motelban, mintha nem is ott lett volna.

Nekem az első két hónapomat jelenti, amikor egy szobát béreltem, amikor 6-kor keltem és a reggel 1/2 8-as buszt el kellett érnem. Visszafelé csak a 18:40-es busszal mehettem, 8-ra értem haza.

Állandóan fáradt voltam. A hétvégék unalmasak, rámjött a hipochondria, pedig sosem voltam hipochonder.

A lassú, régi laptop, ami egy dongle-lal kapcsolódott az internethez. Amikor haza érkeztem, bekapcsoltam a gépet. Lementem enni, váltottam néhány szót Margarettel, a házinénimmel. Mire felértem újra 10-15 perc elteltével, a gép talán már bebootolt.

Utána kapcsolódás és Firefox indítás. Ez újra 15 perc. És utána levelezés, iskolanézés, lakásnézés. Meg index és néha Skype.

A vonatok nem zavartak, pedig remegett miattuk a ház.

Molylepke. Nem is az az undorító, hanem a kukacok, amik a plafonon másznak. Kis szalvétával meg lehet fogni, kis roppanás, aztán mehet a szemétbe. Az utolsó hetekre elfogytak.

Előrecsomagolt Tesco-s meg Sainsburys ételek. Azt vittem be a munkahelyemre. Most is rossz érzéssel nézek rájuk, amikor a polcon meglátom őket.

Káposztasaláta. Az mondjuk nem volt rossz - coleslaw. A két kenyerem vagy leértékelt szendvicsem mellé jó volt.

Mindennapi édességek. Newbury főutcáján vagy a Basingstoke-i plázában este vásároltam valamit másnapra és édességet is mindig.

Nescafe. Reggel kávé helyett.

Bor. Hétvégenként, aztán az utolsó hetekben már nem akartam.

Basingstoke-ot nem érdemes megnézni.

A látnivalói kb. fél óra alatt letudhatóak.

Legalábbis a belvárosában:

St. Michael templom és két utca.

De gyorsan elérhető London, és a Waterloora érkezem. És közel van Southampton is, ami a tenger.

75 fontért béreltem a lakást. Heti 17 font volt a busz. Egy hónapom kevesebb mint 400 font volt tehát.

Most 850 a lakás. Kb 100 a council tax. Rezsivel együtt 1100-nál vagyok, az utazás ingyenes.

Két hónap alatt tehát 1400 fontot takarítottam meg.

Ez szép összeg itt is, de nem érte meg.

Egy hónap éppen elég lett volna.

Pénz a földön

Mi történik, ha pénzt látunk a földön: Felvesszük Zavarba jövünk, körülnézünk, habozunk, elviszik előlünk Ott hagyjuk (persze ez bizonyos összeghatárig igaz csak), mert ciki, nehogy azt gondolják, hogy rászorulok ciki, mert piszkos ciki, mert látják nem érdekel, nem veszem fel egyéb

Már az első napok egyikén nagy, fényes pénzt láttam a földön. Láthatólag senki nem hajolt le érte, én sem tettem, de aztán a következő napokban már felvettem, amit találtam.

A nagy fényes pénz a 2 pennys (kb. 7 Ft).

Emlékszem, mennyire örültem, amikor gyerekkoromban pénzt találtam a földön. Főleg külföldön történt meg, most hirtelen csak a schillingre emlékszem.

Következő emlékem, amikor felnőtten, a Hankóczy Jenő utcában, két egymás utáni estén, 5.000, majd 10.000 Ft-ot találtam. Ez 2000-ben történt.

Anglia előtti utolsó „pénz a földön” akcióm Párizsban volt. A Les Halles-ban találtam 50 eurót a földön, majd nem sokkal később egy 20-ast.

Azért az igazság az, hogy később, amikor pénzt kerestem már, nem hajoltam le az 1-2 forintosokért. A 10-est, 20-ast felvettem. Az 5-öst is néha. Utáltam az aprótól nehéz pénztárcát és azt is, amikor kiömlött egy csomó a pénztárnál.

Hogy itt ez ciki kategória vagy csak nem figyelnek, nem tudom. Szerintem az utóbbi lehet; nem úgy vettem észre, hogy a cikiség annyira kiterjedt lenne, mint otthon.

Szóval elkezdtem felszedni a 1-2 pennyseket. Sok 5 pennyst is találtam, az annyira pici, hogy nehéz meglátni.

Aztán ez szertartássá vált, amíg egyedül lézengtem Basingstoke-ban meg Newburyben. Mindig megnyugtatott, ha találtam legalább egy pennyt. Félretettem egy fiókba, aztán amikor Newburybe költöztem, saját házba, akkor egy kiürült mogyoróvajas üvegbe tettem, hogy majd várja a gyerekeket.

A szabály az volt, hogy csak az 1 font alattiakat tettem el, és a gyűjtemény most így néz ki:

Ez nagyjából 7 font lehet. 

Megbeszéltük, hogyha majd összegyűlik elég sok pénz, akkor elköltjük valamire.

Persze érződik, hogy a gyűjtésen van a hangsúly, hiszen az 'elég sok' és a 'valami' nem igazán jól definiált fogalmak.

Ezen kívül találtam 10 fontost kétszer és kb. 5 db 1 fontost is.

Misi is ügyes, ő is talált már eddig legalább 2 fontnyit. (Persze Andris és Anna is, de azért ők nem igazi vadászok.)

Hogy néznek ki a fémpénzek?

Bevezetés

Öt hónapja vagyok Angliában.
Régóta tervezem, hogy leírom a tapasztalataimat, gondolataimat.
Elsősorban magamnak, a családnak és a barátaim egy részének.
Nekem majd jó lesz visszanézni, talán így jobban át is látom miket hibáztam - mit kellett volna máshogy. Talán arra is rájövök, hogyan tervezzem a jövőt.
Másoknak meg élménybeszámoló lesz.
Persze ehhez kitartás is kell, hogy ne álljak le ennél az első bejegyzésnél.
Anna majd lektorálja a bejegyzéseket, mert sokkal jobb a stílusérzéke.
Talán még ma meg is írom az elsőt.
Hát ennyi.